Bezzegpuszta

Megvolt a verseny. A jó hír, hogy Tamás a 2., én pedig 3. lettem az ügyességi versenyszámban. Mindkettőnknek 1-1 hibája volt csak, és az idő volt különbség. Én a lassan, de pontosan elvet követtem. Nem túl lassan, de a lényeg, hogy a szintidőn belül maradjak. Ha hibátlanul teljesítem a pályát, akkor nem számít, meddig tartott. ebbe sajnos nem számoltam bele, hogy az első ugró akadályt nem elég erélyesen közelítettem meg, és megijedt tőle. Így ezt nem tudtuk teljesíteni, de mivel ez a pálya elején volt, és felpörgeti vagy megijeszteni sem akartam, a többi akadályt gond nélkül megoldottuk. Előtte megnézhettük lóval a pályát, de az akadályokat kipróbálni nem lehetett. Sokan ezzel nem foglalkoztak, de mi valamiért becsületesen akartunk versenyezni.
Tamás belehúzott, ahol volt elég hely és távolság, vágtát engedett és ezzel sajnos felpörgette a lovat. Emellett ideges volt, mert a pályabejárás negyedszerre sem sikerült rendesen: a pasi, akinek elvileg tudnia kellett volna, mit kell csinálnunk, össze-vissza beszélt. Azért így is csak egy hibája lett, egy pályatévesztés.
A fő probléma aznap a szervezetlenség és a tapasztalat hiánya volt. Először is, ügyességi versenynek hirdették, de simán beillett volna gyorsaságinak is, olyan hosszú távok voltak az akadályok között. A pálya területének fele is bőven elég lett volna. Az ügyességi verseny lényege, hogy a ló-lovas összhangot és pontos feladatmegoldást mérje, ami kis mozdulatokkal mérhető fel igazán.
A másik gond a bírók voltak. Elég rendezetlenül vették figyelembe a hibákat és szubjektíven választották ki, kinek írják be a hiba pontokat, és kinek nem. A tájékoztatás sem volt megfelelő. Hogy mi felel meg akadályteljesítésnek, elég tág értelmezésű volt. Mégsem tették egyértelművé, hogy akár végigvonszolhattam volna a lovat a pályán, akkor is teljesítettnek minősül. Ezen buktam az egy hibapontomat. De már nem mérgelődöm, mert mégiscsak a 2. és 3. helyet hoztuk el.
A gyorsasági verseny egy ~10 km-es kör volt tanya területén, amit full vágtában nyomtak le 10-15 perc alatt. A lovak a végén vagy vánszorogtak és/vagy remegett mindenük a megerőtetéstől. A legtöbb ló, amelyiket ebben a számban indították, nem szokott hozzá ilyen távhoz, és főleg ilyen hosszú vágtához.
hazafelé mi is megeresztettük a lovakat és imádtam. Nem sokat, de pont elég volt a nap feszültségét és fáradalmait kiengedni. Képek később jönnek.

Levegőn

Csodás felfedezést tettem. A lustaság ás praktikusság ötvözete a következő: ha szabad levegőn vagyok, sokkal jobb a közérzetem, és kevésbé tüsszögök, óránként 1 zsepi elég is. A laptop és a net az udvaron is elég erős, így a hintaágyban ülve pihenek, levegőzök és írom-olvasom, amit kell az internetről. Tudom, sokan ezt régóta csnálják, csak neme újszerű élmény még. Főleg a tüsszögős része.
Lehetséges, hogy poratkára vagyok allergiás. ehhez napi porszívózás sokkal rendszeresebb takarítás és nagyon gyakori szellőztetés kel, hogy elviselhetőbb legyen. Ha cxsak ennyi, akkor nem lesz gond. Most is takaríthatnék, de egyelőre olyan jó az idő idekinn.
Estig úgyis egyedül leszek, az ősök kimentek lóbevezetésre, onnan csak 9 után jönnek el. A lóról nem is írtam még. Majd lesz kép.

Lovas ügyességi verseny

Versenyre fogunk menni szombaton Bezzegpusztára. A környék hobbi lovasainak szervezik, de jönnek majd messzebbről is majd. Mikor először hallottam, érdekelt, de egyedül nem mernék odamenni, merthogy lábon kell menni oda-vissza, csak ha valaki velem jönne. A bibi az volt, hogy azon a hétvégén van egy országos verseny is, és sokan a tanyáról oda mennek. Találtam viszont valakit, akit szintén érdekelt, és egyedül nem akart menni. Hát társulunk.
Olyannyira komolyan vesszük, hogy tegnap délután elmentünk Bezzegpusztára lóháton, egy órát pihentünk és jöttünk haza, hogy lássuk, mennyi idő kell odaérni, milyen az út és a terep odáig, és mennyire bírják a lovak. Mégiscsak verseny, nem akarjuk kiakasztani őket.
Odaértünk rendben, és nem is volt megerőltető egyáltalán. Útközben viszont kiderült, hogy kell kobakot viselni a versenyszám alatt, és ez eléggé keresztülhúzza a számításaimat, mert én a szép új barna kalapomban, hozzá illő ingben, chaps-ben, csizmában terveztem a dolgot, a kobak meg rontja az összképet. valahogy kibeszéljük majd. Lehet persze a kobak mellett sokáig érvelni. Én mégiscsak nőből vagyok, és nem akármilyenből, ha elmegyek 15 km-re versenyezni, majd hazalovaglok ugyanaznap. Ennyi felvágás járna. De majd kiderül.

Allergia

Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga baja, és bőven elég fejenként a sajátunkkal elbánni, de engem most ez a legkevésbé sem vigasztal. Valaki kéne, aki virraszt velem, mert én most nem kapok levegőt, az orrnyálkahártyám régóta gyulladt és ok nélkül hegesedik, majd nem tud begyógyulni, így simán eltömíti az orrom.
Ma ez fokozottan szar. Folyik is, de nem normálisan, hanem nagyon durván. Ettől persze nem fogok aludni jó darabig, és kipihent sem leszek jó sokáig, mert eltart egy ideig, míg enyhül. A megszűnéséről álmodni se merek.
Holnap megyek a dokihoz, és ott sürgősen követelek egy allergia tesztet, és azonnali megoldást kérek, mert ez így nem állapot. Korábban, mikor először mondták, hogy allergia miatt vagyok szarul októbertől áprilisig, kaptam egy Aero nevű kék bogyót, amitől egy hónapig kaptam levegőt, és nem lihegtem. Nagyon remélem, hogy most is felírja majd.
Addig meg: a remény hal meg utoljára. ...

Első

Jövök, mert talán itt nem lesz gond. Jövök, hogy sokáig írhassak. Jövök, hogy elbújhassak.